2010. november 12., péntek

Látom komám, hogy amikor a söföriskolát csináltad, nemigen tudtad a tramvai mit jelent, vaj csak ejsze Brassóba láttál villanyost, s azok olyan szegletesek, ember, hogy nem ismeréd fel ezeket itt, ne. Bár az osztán lehet, hogy a brassóiba több hely van, legalábbes annyi biztos, hogy arra többen felférnek, főleg ha vaegy csomafalvi irányíccsa a felszállást. Minden esetre elgondolkoztam én es, hogy mit es fedeztél fel, s tiszta igazad van hej, ez nem tud curikkolni, met mind a két felé elé felé menyen.
Nézz jól szerte széjjel Budapesten, hallod-é, met ez nem akármilyen város. Ennyi kontrolt én még a világba sehol se láttam, pedig Itáliába es járék. Itt eccer ember akkora tisztelet övezi az utasokot, hogy a metróba s a vonatállomásokon es díszőrség vár, értetted-e, sokszor még kifelé es. De mán ilyen világ ez, mindenki annak számitt, amit fel tud mutatni, mind a bagoly a nagy szemit.
Osztán vigyázz Magadra, hallod-e, s a repüllőúttól ne izgulj, még egy se maradott fenn! Isten tartson meg, hallod-é!

a pesti székely

2010. november 10., szerda

Na ágya meg!

Eljöttem én es ide Pestre, hogy vigyazkodjam meg magam. S osztan itt ugy kell bogarozni ertetted-e, hogy a csuda öl meg. Nezem ember, hogy egy sarga nagy koberes szekerféle jő, az es rettenetes gyorsasaggal, curukolni nem tud az biztos, s annyi nép jő ki belőle, hogy a csíkszentdomokosi templom bújjon el. Na látom, hogy megáll a másik nez az ég felé, de nem a Teremtőt, hanem valami pirosat, s osztán ez mintha megérne, megződül, s futás, úgy mennek, mintha a nagy üdő kergetné. S láss csudát. Ez a sárga áll, az ajtói nyitva, s a másik fut, lelaasul, osztán felgyorsul, s megint lelassul, s mire odaér, a sárga valami csuda folytán az ajtót bécsukja! S ez áll ott immá, mint egy mádárijesztő, de madár nincs így ejsze magát ijeszgeti. Na, megyek s még nezelődök!


a gyergyói székely

2010. november 4., csütörtök

Ejha

Na, osztán komám, te es felszólaltál, hallod-é. A nagy csendbe úgy hasítottál belé, mind ahogy karácsonykor Anti a kést beléereszti a disznóba. S osztán neked se kell szófosató tabletta, ebbe a pár sorba úgy belédógoztál, hogy gyergyói szóval éljek, mind kuruc a kancába. Na, de ezt nem azé mondom, hogy elkeseredj, met olyan jól esett, hogy felőled hallék, hogy egy kicsike könnycseppecske a szemecském sorkocskájából lefutott vót oda ne a bajusszom felé.
Hát mi itt úgy vagyunk, mind a nyárádmenti öregek. Met azok úgy jártak, értetted-é, hogy az öreg s az öregasszony egy kicsi zsindelyes házba éldegéltek. S vala egy kecskéjük, de a szerencsétlen megkergült. S ez még a küsebb, de osztán olyan ordénárét csinált, hogy azt írni alig es lehet. Hát az egész nap futott neki a csűr ódalának, s a fejivel döngette. Hát az öregnek vót es türelme egy darabon, de eccer osztán úgy megelégelte a dógot, hogy fogta a boronát, s fogakkal kifelé a csűr ódalának támasztotta, a kezibe töpött, s béfelé vigyorgott: na gyere, mocsok kecske. Hát az jött es nagy sunggal, értetted-e, de amikor odaért, akkorát szökött, hogy a fejivel a csűr ódalát a borona felett döngette, s döngette... Az öreg a kalapot a homlokán megigazította, bément, s aszondta a feleséginek: Asszony, élünk, ahogy lehet... Hát mi es így vónánk, na, élünk, ahogy lehet!
S osztán ha a csizmába a kapcát ügyesen belétekerted, s jössz, akkor várunk itt es, na.

2010. november 3., szerda

Na, immá ejsze a múlandóság felebreszte tégedet es. Ejsze nem akarsz meghalni, met a szomszéd es hallgatott, hallgatott, s nezte mán mindenki meddig hallgat. Na addig nezegették, hogy eccer csak el kezdett istenesen beszélni, de meg sem lehetett állítani. Immá ez vót a nagy baj. De nem tartott sokáig. Horkantott, s emelte vóna a kalapját, de azt se adtak neki. S osztán úgy el hallagatott, hogy többet ez a fele baj nem vót. 
Nálunk bezzeg olyan jeges a reggel, hogy mán egy-két vénebb úgy indul útnak minha 4o fok lenne. Emma elyen na. A ketszaru gagyát én es a kasztenből elé kell szereljem, nem mintha fáznék, csak ilyenkor ezt szoktuk, emlészel-e még. S menyünk mü es körbe, mint a kergeteges juhok, s olyan nagynak mutassuk magunkat. Ez es munka manapság komám. Jól nezni ki, s mondani ha kell ha nem.
Na ennyi. S osztán jövő héten én es szétnezek feléd , mint Vak Pista Brassóba. Üdőm annyi lesz, mint korpa a malomba, s szorom es, ahogy lehet. Menyek nezelődni s csudálkozni, met ezt az egyet ott abba a nagy faluba lehet. Immá csináld úgy, hogy ketten es nezelődjünk, több szem többet lát, s háha háha csudát es láthatunk. 
Osztán nehogy elkoborolj valahova, ilyeneknek lassan, mint mű tágas csizma s meleg ház. S ha egy módod van, jelezzed melyik szegeletbe ütöd agyon az üdőt, met én heába osztán nem ténferegek értetted-e ember. Na Isten'ágyon.

2010. november 2., kedd

Hej, kicsi barátom, itt eccer olyan hétágra süt a Nap ember, mintha tavaszodna, s közbe peddig valami télféle kéne jöjjön. Fura világot élünk, én mondom. Azt sejtem, hogy odahaza azétt mán komolyabbak az éjjelek es, met ilyenkor má fagyni es szokott hidegebb helyeken. Vigyázzatok, hogy a padláson s a füstölőbe meg ne fagyjanak a drága kolbászok. S ha nincs hova tegyétek, ide kűdhecc, met itt jó meleg van, nem fagynának meg, s ejsze ki es tudnók találni, mi legyen velük...
Na, hát itt egyéb különös nem történik mostanság, ha lesz valami, jelentkezek. Írj Te es osztán!

2010. október 27., szerda

Na!

Hej komám, a jó reggelit neki, értetted-e, elékerülék. Nem leve könnyű, de immá elébúttam. Immá rég nem írák se neked, se a családnak, se senkinek, de ennek es megleve az oka, na. De tudom, hogy tű értitek, ezétt nem es magyarázom.
Hát én most egy olyasmibe vagyok, hogy munkát keresek. Tudom, hogy kacagsz, met otthon annyi munka van, hogy alig győzöd, met mán hajnalba enni kell dugni a lovaknak, s ahogy virrad indulni kell valamerre esment, s annak a pár juhnak es ennei kell vetni, s a mozslékot a disznóknak bé kell önteni, hogy karácsonyra feltápászkodjanak a késig, vagy az altatódalig, na, met újabban külön zenekart kell fogadni, hogy altatót húzzanak a disznónak, s mikor elaluszik, azután szabad ártani neki. Hej, mocsok világ van, na. S bár tényleg, eccer annyi munka van, itt én méges keresem, há' látod-é, ilyen az élet.
Na, de cseppet se búsulj, s én se búsulok, a jó Isten mindig es megsegített münköt, ez most se lesz másképp! Osztán adj hírt magadról, s én es próbálok irogatni, értem-e!