2010. október 27., szerda

Na!

Hej komám, a jó reggelit neki, értetted-e, elékerülék. Nem leve könnyű, de immá elébúttam. Immá rég nem írák se neked, se a családnak, se senkinek, de ennek es megleve az oka, na. De tudom, hogy tű értitek, ezétt nem es magyarázom.
Hát én most egy olyasmibe vagyok, hogy munkát keresek. Tudom, hogy kacagsz, met otthon annyi munka van, hogy alig győzöd, met mán hajnalba enni kell dugni a lovaknak, s ahogy virrad indulni kell valamerre esment, s annak a pár juhnak es ennei kell vetni, s a mozslékot a disznóknak bé kell önteni, hogy karácsonyra feltápászkodjanak a késig, vagy az altatódalig, na, met újabban külön zenekart kell fogadni, hogy altatót húzzanak a disznónak, s mikor elaluszik, azután szabad ártani neki. Hej, mocsok világ van, na. S bár tényleg, eccer annyi munka van, itt én méges keresem, há' látod-é, ilyen az élet.
Na, de cseppet se búsulj, s én se búsulok, a jó Isten mindig es megsegített münköt, ez most se lesz másképp! Osztán adj hírt magadról, s én es próbálok irogatni, értem-e!