Eljöttem én es ide Pestre, hogy vigyazkodjam meg magam. S osztan itt ugy kell bogarozni ertetted-e, hogy a csuda öl meg. Nezem ember, hogy egy sarga nagy koberes szekerféle jő, az es rettenetes gyorsasaggal, curukolni nem tud az biztos, s annyi nép jő ki belőle, hogy a csíkszentdomokosi templom bújjon el. Na látom, hogy megáll a másik nez az ég felé, de nem a Teremtőt, hanem valami pirosat, s osztán ez mintha megérne, megződül, s futás, úgy mennek, mintha a nagy üdő kergetné. S láss csudát. Ez a sárga áll, az ajtói nyitva, s a másik fut, lelaasul, osztán felgyorsul, s megint lelassul, s mire odaér, a sárga valami csuda folytán az ajtót bécsukja! S ez áll ott immá, mint egy mádárijesztő, de madár nincs így ejsze magát ijeszgeti. Na, megyek s még nezelődök!
a gyergyói székely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése