Na, immá ejsze a múlandóság felebreszte tégedet es. Ejsze nem akarsz meghalni, met a szomszéd es hallgatott, hallgatott, s nezte mán mindenki meddig hallgat. Na addig nezegették, hogy eccer csak el kezdett istenesen beszélni, de meg sem lehetett állítani. Immá ez vót a nagy baj. De nem tartott sokáig. Horkantott, s emelte vóna a kalapját, de azt se adtak neki. S osztán úgy el hallagatott, hogy többet ez a fele baj nem vót. 
Nálunk bezzeg olyan jeges a reggel, hogy mán egy-két vénebb úgy indul útnak minha 4o fok lenne. Emma elyen na. A ketszaru gagyát én es a kasztenből elé kell szereljem, nem mintha fáznék, csak ilyenkor ezt szoktuk, emlészel-e még. S menyünk mü es körbe, mint a kergeteges juhok, s olyan nagynak mutassuk magunkat. Ez es munka manapság komám. Jól nezni ki, s mondani ha kell ha nem.
Na ennyi. S osztán jövő héten én es szétnezek feléd , mint Vak Pista Brassóba. Üdőm annyi lesz, mint korpa a malomba, s szorom es, ahogy lehet. Menyek nezelődni s csudálkozni, met ezt az egyet ott abba a nagy faluba lehet. Immá csináld úgy, hogy ketten es nezelődjünk, több szem többet lát, s háha háha csudát es láthatunk. 
Osztán nehogy elkoborolj valahova, ilyeneknek lassan, mint mű tágas csizma s meleg ház. S ha egy módod van, jelezzed melyik szegeletbe ütöd agyon az üdőt, met én heába osztán nem ténferegek értetted-e ember. Na Isten'ágyon.